Vitári Zsolt
A Német Ifjúság háborús szerepvállalása
A magyarországi németek hírhedt Volksbund szervezetének 1941-ben alapított ifjúsági szervezete volt a Német Ifjúság (Deutsche Jugend, DJ), amely alapítása időpontjának okán is háborúban fogant szervezetként próbált létezni. A szervezet létrejöttét az 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntéssel egyidőben megkötött ún. bécsi népcsoportegyezmény tette lehetővé, amely feljogosította a Volksbundot arra, hogy alszervezeteket hozzon létre, korlátlan kapcsolatokat ápoljon Németországgal, s tevékenységét nemzetiszocialista szellemben végezze. Ezzel Berlinben a magyarországi német népcsoport teljes gleichschaltolását készítették elő. Így miközben felépítésre várt a DJ teljes horizontális és vertikális szervezeti struktúrája, amely kézzel fogható eredményeket 1943-tól mutatott, a szervezet tevékenységén belül azonnal előtérbe került a háborús segélyszolgálat, amely egyúttal a Hitlerjugend mintájára megvalósítandó világnézeti nevelést és testi felkészítést is hátráltatta. A DJ háborús tevékenységei viszont széles palettán mozogtak, még ha volumenük a birodalmi szint közelébe sem érhetett. A segélyszolgálat keretében valósult meg a többlettermelést célzó mezőgazdasági munkák segítése, leginkább az ún. aratási segély (Erntehilfe), a különböző hulladékok és gyógynövények gyűjtése, a selyemhernyó-tenyésztés. Az ország hadszíntérré válását követően a DJ futárszolgálatot teljesített, harci akadályok felállításában működött közre, járőr- és figyelőszolgálatot látott el. A háborús segélyszolgálatot segítette a DJ szociális tevékenysége (aratási óvodák, téli segély, irányított pályaválasztás, illetve az ún. gyermek vidékre küldési akció) is. E tevékenységek, mint ahogy a szervezet története is, eddig a történeti kutatás fehér foltját jelentette. Az utóbbi években kiterjedt alapkutatásokkal sikerült új eredményeket elérni.
Zsolt Vikári
The role of the German Youth in the war
The German Youth (Deutsche Jugend, DJ) was the youth organisation of the infamous Volksbund of the Germans in Hungary, founded 1941. It was because of the date of the foundation a formation schemed in war. It came into existence by the so-called Vienna Report from August 30th 1940, which empowered the Volksbund to establish divisions, to cultivate unrestricted connections with the Reich and to perform his activity in the sense of National Socialism. Herewith prepared Berlin the whole gleichschaltung of the Germans in Hungary. So while the whole horizontal and vertical structure of the DJ was to build up and that achieved tangible results from 1943, the war auxiliary service took priority whitin the activity of the organization, which set back also the ideological and physical education after the sample of the Hitler Youth. The war activities of the DJ showed a wide palette, even if they could not approach the Reich standard. Within the framework of the war activities were carried out the supporting of agricultural works to increase the harvest, especially the harvesting aid (Erntehilfe), the collection of waste and herbs, rearing of silkworms. After the country became a battleground, the DJ supplied courier service, contributed by the building of battle barriers, performed patrol duty. The war auxiliary service was also supported by the social activities of the DJ (harvest kindergarden, winter aid, career guidance and the so called children evacuation /Kinderlandverschickung/). These war activities similar to the history of the organisation represented a desideratum of the historical research. Through substantial fundamental research it was possible to present new results.
*
Kalmár Miklós
A nemzetiszocialista elit pihenőhelye
Az 1920-as évekre kiépült szubalpin kisváros, Berchtesgaden és a közeli Obersalzberg volt az a helyszín, ahol a Führer, a nemzetiszocialista Németország vezetője igazán otthon érezte magát. Birtokára évről évre visszatért, és a hozzá közel állók – Eva Braun mellett vezető politikusok, például Joseph Goebbels vagy a birodalmi főépítész Albert Speer – szűk körében kapcsolódott ki. Az ezekről a napokról szóló feljegyzések érdekes adalékkal szolgálnak a szereplők szokásaira, kedvteléseire, magánemberként megfogalmazott gondolataira vonatkozóan.
Az Adolf Hitler tulajdonában álló épületegyüttes központja a Berghof volt, azonban az igazi különlegességet építészeti és ideológiai szempontból egyaránt a Kehlsteinhaus, az 1834 méteres magasságban emelt teaház jelentette. A környezetébe nagy műgonddal beillesztett s a legmodernebb technikai megoldásokkal tervezett épület Martin Bormann ötlete alapján, az NSDAP különleges ajándékaként készült a Führer 50. születésnapjára. A Berghofot a brit légierő 1945. április 25-én, mindössze tizenhárom nappal az európai háború vége előtt csaknem teljes egészében lebombázta. A légitámadás fizikai értelemben szinte egészében romba döntötte a nemzetiszocialista elit funkcióját vesztő nyaralóhelyét.
Miklós Kalmár
The National Socialist elite’s former mountain retreat
The small subalpine town of Berchtesgaden, well-established by the 1920s, and the nearby Obersalzberg became the places where the Führer of National Socialist Germany truly felt at home. He returned to his estate each year to relax and recover in the narrow circle of those close to him, which included – along with Eva Braun – leading politicians, such as Joseph Goebbels or the chief architect Albert Speer. Records of these days contribute some interesting information on the habits, activities, and personal ideas of these high-ranking officials.
The central building of Adolf Hitler’s residence complex was the Berghof, but the most special was – both in an architectural and an ideological sense – the Kehlsteinhaus, a tea house erected on the mountain peak at an elevation of 1,834 meters. The building, blended well into its surroundings, was built with state-of-the-art technology and was designed by Martin Bormann as a special gift from the NSDAP to the Führer for his 50th birthday. The Berghof was almost completely destroyed in a bombing by the Royal Air Force on the 25th of April 1945, just thirteen days before the end of the war in Europe. In the physical sense, this air raid nearly entirely demolished the National Socialist elite’s former mountain retreat.
*
Virányi Péter
Háború fegyverek nélkül
A propaganda történetén végigtekintve azt az összefüggést fedezzük fel, hogy nem más, mint a háború folytatása vagy helyettesítése másfajta technikával. Gyakran hozzájárul egy háború kirobbantásához. A propaganda a társadalmi kommunikáció egyik formája. Társadalmi termék, amelyet a társadalom tagjainak meggyőzésére állítanak elő. Szoros kapcsolatban van a politikai marketinggel és reklámmal. A propaganda központi szerepet játszott a náci hatalom megszerzésében és az NSZDAP uralmának fenntartásában. Hitler kiemelkedő fontosságot tulajdonított a propagandának. A Harmadik Birodalmat bátran tekinthetjük egy mindenre kiterjedő arculattal rendelkező, tudatosan kialakított, felépített brandnek, márkának. Arra a kérdésre keresem a választ, miszerint hogyan lett márka, miképpen dolgozott és kommunikált a goebbelsi marketing segítve a propagandát? Ez a téma, ebben az összefüggésben nem igazán kutatott.
Péter Virányi
War without weapons
Throughout the history of propaganda, we discover the connection that it is nothing more than continuing a war or replacing it with another technique − it often contributes to the outbreak of a war. Propaganda is a form of social communication. It is a social product that is produced to convince members of society. It is closely related to political marketing and advertising. Propaganda played a central role in gaining Nazi power and maintaining NSZDAP rule. Hitler attached great importance to propaganda. We can boldly consider the Third Reich to be a consciously designed brand built with an all-encompassing image. I’m looking for an answer to the question that how did it become a brand, how did Goebbels marketing work and communicate helping propaganda. This topic, in this context, is not really researched.
*
Andreides Gábor
Háborús propaganda az Olasz Szociális Köztársaságban, 1944-1945
Egykori hivatásának köszönhetően Benito Mussolini pontosan tisztában volt a sajtó egyre növekvő jelentőségével. Világosan látta a propaganda szerepét a hatalom megszerzésében, majd megtartásában. A fasizmus megújította az olasz politikai kommunikációt. Az addigiaktól eltérő politikai nyelvezet, a kommunikáció nonverbális új elemei, az egyszerű, ám harcias fellépés megkönnyítette a politikai üzenetek célba juttatását. Mussolini rendszerét sokáig széles körű konszenzus övezte, amely a második világháború idejére vált semmissé. Ettől kezdve a háborús propaganda egyik legnehezebb feladata az olaszok csökkenő háborús lelkesedésének fenntartása, illetve az lett, hogy visszahozzon valamicskét abból az egyetértésből, amely sokáig a rendszert övezte. Előadásomban a fasiszta háborús propaganda és kommunikáció azon eszközeit – bűnbakkeresés és ellenségkép, heroikus nemzeti múlt és szövetségi hűség hangsúlyozása – vizsgálom, amelyeket az 1943 és 1945 között fönnálló Salòi Köztársaság a náci Németország által erősen kontrollált propagandagépezete alkalmazott a háború utolsó éveiben.
Gábor Andreides
Italian Fascist war propaganda in 1944-1945
Thanks to his former profession, Benito Mussolini was well aware of the growing importance of the press. He clearly saw the role of propaganda in gaining and retaining political power. The Fascism renewed the Italian political communication. The different political language, the nonverbal elements of communication, the simple but combative action made it easier to get political messages to their destination. Mussolini’s system was for a long time surrounded by a deep consensus that disappeared when Italy arrived in World War II. From then on, one of the most difficult tasks of the Italian war propaganda was to maintain the declining war enthusiasm of the Italians, and to bring back some of the consensus that had long surrounded the system. In my presentation, I examine the means of fascist war propaganda and communication – the search for scapegoat and the image of the enemy, the heroic national past, and federal allegiance – used by the propaganda machinery of the Republic of Salò, which was heavily controlled by the Nazi Germany from 1943 to 1945, in the last years of war.
*
Nagy Boglárka
Plakátok mint a háború szolgái
Előadásomban azt vizsgálom, hogy a II. világháborús magyar propagandaplakátok miként szólították meg a lakosságot, hogyan próbálták a véleményüket, a háború eseményeihez való hozzáállásukat befolyásolni, emellett mennyire töltöttek be fontos szerepet a propaganda
terjesztésében a korszak többi médiumához képest.
A mindenkori háborús propaganda központi szerepét nem csak a hazafiasság „tiszta céljának” és erkölcsi fölényének bemutatása töltötte be, hanem az ellenség rémtetteinek, romlottságának az ábrázolása is. Ezek a plakátok inkább a hátországnak készültek rendkívül leegyszerűsített
jelrendszerrel, éppen ezért érzelmileg igen effektíven hatnak a tömegekre, mielőtt az
megkérdőjelezné a háború céljának jogosságát.
A propagandának az alábbi feladatokat kellett megoldania:
a) ellenségkép megjelenítése;
b) katona népszerűsítése;
c) harc a kémek ellen;
d) mozgósítás a légoltalomra;
e) nők a hadsereg segítésére, férfiak helyére;
f) Vöröskereszt népszerűsítése
Előadásom a II. világháborús magyar plakátok kategorizálását, a főbb propaganda témák megismerését, áttekinthetőséget segíti elő. Azt vizsgálom, hogy a plakátok segítségével miképpen formálták a lakosság véleményét, hozzáállását a háborúhoz.
Boglárka Nagy
The poster goes to war
In my presentation, I examine how World War II Hungarian propaganda posters reached the Hungarian inhabitants/population, how it tried to influence their opinions, attitudes to the event of the war, in addition how posters played an important role within spreading propaganda compared to other mediums of the era.
The main role of the war propaganda was played not only by the presentation of the “pure purpose” and moral superiority of patriotism, but also by the depiction of the horrors and depravity of the enemy. These posters were made for the hinterland with a very simplified sign system, therefore emotionally very effectively act on the masses before calling into question the legitimacy of the purpose of the war.
Propaganda had to solve the following tasks:
- displaying an image of the enemy;
- soldier promotion;
- fight against spies;
- mobilization for air defence;
- women to help the army, to replace men;
- Promotion of the Red Cross
My presentation, the categorizations of the World War II Hungarian posters promotes the knowledge and transparency of the main propaganda topics. I examine how the posters were able to shape the opinion and attitude of the population towards the war.
*
Mezei Bálint
Reményi József hadnagy fotói – a Magyar Vöröskereszt (kórház) vonata a keleti frontról Németországba
Reményi József 1911. július 8-án született Demecserben, egy ötgyermekes kiskereskedői családban. A nyíregyházi kereskedelmi iskola elvégzése után könyvelőként, gazdászként alkalmazták Királytelken a Dessewffy-uradalomban, majd később apró vegyesboltot működtetett sikeresen a Szabolcs megyei Kéken. A ’30-as évek végén került Budapestre az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-hez – más szóval az Egyesült Izzóhoz –, ahol számviteli szakemberként alkalmazták. A ’40-es években belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. A második világháborúban a Magyar Királyi Honvédség vöröskeresztes kórházvonatain szolgált az ellátásért felelős, gazdasági vezetőként (GH), kezdetben tartalékos zászlósként, majd hadnagyként, végül pedig főhadnagyi rangban.
1942 júniusában megnősült. A házasságból három gyermeke született. A gyorsan megszervezett, „háborús” esküvő után alig egy héttel már szolgálatba kellett állnia, és hamarosan a frontra küldték, amit a 152. és a 154. számú kórházvonattal összesen 17 alkalommal járt meg. Minderről a VI. és VIII. útja során, 1942 decembere és 1943 márciusa között feleségének írt, a kórházvonatának napi történéseiről szóló, személyes hangvételű naplója és számos, általa készített fénykép tanúskodik.
A háború utolsó szakaszában, 1944 végén a Németországba kivezényelt kórházvonattal, rajta feleségével és Mária lányával Ausztriába, majd Bajorországba került. A kórházvonat és személyzete, a velük utazókkal együtt amerikai fogságba estek. 1945. október 16-án Bad Aibling katonai kórházában született meg második lánya, Erzsébet. A család a háborút követően visszatért Magyarországra.
Bálint Mezei
The Photos of Lieutenant József Reményi – a Hungarian Red Cross (Hospital) Train from the Eastern Front to Germany
József Reményi was born on July 8, 1911 in Demecser, to a shopkeeper family with five children. Having completed his studies at a school of commerce, he was employed as an accountant and economist by the Dessewffy manor of Királytelek. At the end of the 30’s, he moved to Budapest to work for the joint stock company Tungsram, as a public accountant. In the 40’s he became a member of the Social Democratic Party. During World War II., he served on the hospital trains of the 2nd Hungarian Army fighting in the Don bend, as a manager of economy responsible for food supplies. He was an ensign in reserve, a second-lieutenant and, later on, a lieutenant. Altogether, he was sent to the front 17 times by the hospital train No. 152 and 154. He had a chance to experience the horrors of the war at close quarters, he saw the misery and famine of the Ukrainian people, the defencelessness and humiliation of the Hungarian soldiers and the inmates of the forced labour camps and the condescending, arrogant manner of the “world-conquering” Germans. (He described all the above in his diary written for his wife during his sixth and eights journey, between December 1942 and March 1943. He described the everyday events of the Don campaign and the hospital trains in detail and took several thousand pictures.) In the last phase of the war, at the end of 1944, he was sent to Germany by a hospital train. He ended up in Austria and, later on, in Bavaria together with his wife and their daughter, Mária. The hospital train, all of its personnel and all those travelling by the train fell into captivity and were taken prisoners of war by the Americans. On October 16, 1945, his second daughter, Erzsébet, was born in the military hospital of Bad Aibling.
*
Ildikó Barna
Hungarian Jewish Displaced Persons and refugees in Italy
The presentation is based on my research on Hungarian Jewish Displaced Persons (DPs) and refugees. In this paper, I deal with Holocaust survivors who left Hungary after the war or – in smaller numbers – did not return to Hungary and were registered in one of the DP camps in Italy. I aim to reconstruct their fate from the materials of the Arolsen, formerly the International Tracing Service (ITS) Archive. It is difficult to estimate how many Jewish Displaced Persons and refugees were in Italy and how many were Hungarian Jews. According to the International Refugee Organization (IRO) data, at the end of 1947, the organization cared for about 18,000 to 22,000 Jewish refugees, about 6 percent of whom were Jewish.
This topic is an under-researched one. On the one hand, there has been no systematic analysis of Hungarian DPs and refugees registered by the various international organizations after WWII. On the other hand, research on DPs and refugees registered in Italy has only recently begun.
In my presentation, I aim at answering three research questions: (1) Who were those Hungarian Jewish Holocaust survivors who were registered in one of the DP camps in Italy, and who applied for refugee status here? (2) How successful was their application? And finally, (3) What was their experience during the proceedings?
Barna Ildikó
Magyar zsidó hontalanok és menekültek Olaszországban
Ez az előadás a magyar zsidó hontalanokról (displaced person, DP) és menekültekről szóló kutatásomon alapul. Az előadásban azokkal a holokauszt túlélőkkel foglalkozom, akik a háború után elhagyták Magyarországot, illetve kisebb számban nem tértek vissza, és akiket Olaszország valamelyik DP táborában regisztráltak. Sorsukat az Arolsen, korábban International Tracing Service (ITS) Archive anyagaiból próbálom rekonstruálni. Nehéz megmondani, hogy mennyi zsidó hontalan és menekült volt Olaszország területén és közülük mennyi volt a magyar zsidó. A Nemzetközi Menekültügyi Szervezet (IRO ) adatai szerint 1947 végén a szervezet mintegy 18.000-22.000 zsidó menekültet látott el, akiknek körülbelül 6 százaléka volt zsidó. Ez a téma rendkívül kevéssé kutatott. Egyrészt azért, mert nem történt még meg a holokauszt utáni, különböző nemzetközi szervezetek által regisztrált zsidó hontalanok és menekültek szisztematikus elemzése. Másrészt, az Olaszországban regisztrált hontalanok és menekültek kutatása is csak nem régen kezdődött el. Előadásomban három kutatási kérdésre kívánok választ adni: (1) Kik voltak azok a magyar zsidó holokauszt túlélők, akiket Olaszország valamely hontalan tárborában regisztráltak és akik itt folyamodtak menekült státuszért? (2) Mennyire volt sikeres a kérelmük? és végül (3) Milyen tapasztalataik voltak az eljárás során?
*
Tamás Stark
Debates on the history of the first deportation from Hungary
In the summer of 1941 about 20 thousand ‘alien’ Jews were deported to Galicia, and to Ukraine, territories which were under the control of the Hungarian and German army. Most of them became the victims of the ‘Holocaust by bullets’. Recently a heated debate unfolded among Hungarian historians on who were deported, and on who were responsible for the fate of the deported Jews. The presentation will not only tell the major statements of the debate, but will also summarize the results of the latest researches in the field.
Stark Tamás
Viták az első magyarországi deportálásról
1941 nyarán mintegy 20 ezer „idegen” zsidót deportáltak a magyar és a német csapatok által megszállt területekre, Galíciába és Ukrajnába. A kiszállítottak túlnyomó része tömeggyilkosságok áldozata lett. Az utóbbi években többször is vita bontakozott ki történészek között arról, hogy kiket deportáltak és hogy ki volt a felelős sorsukért. Előadásomban nemcsak a vitáról, hanem a témakörben végzett kutatásaimról is beszélek.
*
Daniela Ozacky Stern
Joseph Goebbels, Nazi Propaganda and the Holocaust during the Last Year of WWII, 1944-45
My paper will deal with the last year of the Second World War, 1944-45, during which Nazi Germany was deteriorating towards its final defeat on all fronts. And yet, despite the catastrophic reality of this last year, the intensive extermination of the Jews by the Nazi regime had not stopped. In fact, it was hastened and expedited. The “Final Solution” had been expanded to new territories, such as Hungary. ln this context, I would present the actions and behavior of one of Hitler’s closest aids, whose influence on Nazi policy was immense: Joseph Goebbels had served as the Minister for “Public Enlightenment and Propaganda” since March 1933, but after the failed coup against Hitler in July 1944, he gained new position and power.
And so, while the Nazi Regime was fading and heading toward complete defeat, Goebbels enjoyed the prosperity and status of his promotion and tried his utmost to introduce more radical measures into government policy. I would discuss the Nazi propaganda machine, created, and led by Goebbels, its role in strengthening the motivation to continue with the extermination and genocidal acts against the Jews and in legitimizing, justifying, and preserving it. According to Goebbels’s propaganda – it was so critical to persevere with the struggle which would end either with a new life or the complete cessation of Germany.
Joseph Goebbels, a náci propaganda és a holokauszt a második világháború utolsó évében 1944-45
Az előadás a második világháború utolsó évével foglalkozik, amikor 1944-45-ben a náci Németország minden fronton végső veresége felé sodródott. Az utolsó év katasztrofális valósága ellenére a náci rezsim mégsem hagyott fel a zsidók intenzív megsemmisítésével, éppen ellenkezőleg, siettette és felgyorsította azt. A „végső megoldást” új területekre terjesztették ki, például Magyarországra. Ebben a kontextusban mutatom be Hitler egyik legközelebbi segítőjének tevékenységét és viselkedését, akinek óriási hatása volt a náci politikára: Joseph Goebbels 1933 márciusa óta „tájékoztatási és propaganda” miniszterként tevékenykedett, de az 1944 júliusi sikertelen Hitler elleni puccs után új pozíciót és hatalmat szerzett. Így tehát, miközben a náci rezsim hanyatlott és a teljes vereség felé tartott, Goebbels az előléptetéssel járó jólétet és társadalmi helyzetet élvezhette, és mindent megtett, hogy még radikálisabb intézkedéseket foganatosítson a kormány politikájában. Szeretném továbbá bemutatni a Goebbels által létrehozott és vezetett náci propagandagépezet szerepét a zsidók megsemmisítésének és a népirtás folytatásának megerősítésében, illetve annak legitimálásában, igazolásában és fenntartásában. Goebbels propagandája szerint ugyanis kulcsfontosságú volt kitartani az új élettel vagy Németország teljes megszűnésével záruló küzdelem mellett.
*
Péter Tibor Nagy
The killed and the survivors
There is a rare possibility of historians: creating linkage between the list of Jewish inhabitants of Budapest in 1941 and the list of Jewish inhabitants of Budapest in 1945, in the post-Soah situation. This prosopographical databank makes possible the precise definition of the sociological factors, which enlarge the chance of surviving.
Nagy Péter Tibor
A meggyilkoltak és a túlélők
Egy ritka lehetőség a történészek számára: létrehozni kapcsolatot az 1941-es budapesti zsidó lakosok listája és a budapesti zsidó lakosok 1945-ös listája között − a Soah utáni helyzetben. Ez a proszopográfiai adatbank lehetővé teszi a szociológiai tényezők pontos meghatározását, amelyek növelik a túlélés esélyét.
*
Végső István
Az örökké elfeledett hősi halott – Marancsik Pál halálának kálváriája
Az 1944. március 19-i német megszállás egyetlen jelentősebb katonai ellenállását Újvidéken, a péterváradi Duna-hídon hajtották végre. A 16. határvadász zászlóalj tűzharcba került a német csapatokkal. Magyar oldalon az egyetlen hősi halott Marancsik Pál tartalékos honvéd volt. 1944 márciusában temették el Bácsalmáson a foglalkozása szerint napszámos férfit. Itt, ahol egykor lakott, 1949-ben utcát neveztek el róla, de máig érthetetlen okokból Narancsik Pál nevet adták a közterületnek. Sírján is ez a név szerepel. A munkásmozgalom ellenállói közé sorolták, majd hosszú hallgatás következett. Felesége elköltözött a településről, sírja elhanyagolttá vált. 1975-ben az ifjúgárdisták, 1999-ben a határőrség tette rendbe a nyughelyét. A szakirodalom változatosan, a mai napig hol Narancsik, hol Marancsik névvel illeti a német megszállókkal szembeszálló magyar hősi halottat. Családfakutatás módszereivel is bizonyható, hogy a felső-bácskai család Marancsik volt, mégsem történik meg nevének helyreigazítása. Személye nem vált a magyar emlékezetpolitika és emlékezetkultúra részévé.
István Végső
The forgotten hero – death and memory of Pál Marancsik in the Second World War
During the German occupation of Hungary − on 19th March 1944 – one event of the Hungarian resistance happened on the Danube-bridge of Pétervárad (now Serbia). The 16th Hungarian Frontier Jaeger Battalion got involved in combat with the pushing forward German military forces. The only loss on the Hungarian party was a reservist private soldier, Pál Marancsik. This war hero – a plowman by trade – was buried in March 1944 in the little town of Bácsalmás, south of Hungary (now Hungary). In 1949 a street was named after him in his hometown Bácsalmás, but it is not known why they used the –ʻNarancsik’ form instead of the right form ʻMarancsik’ even on his grave. He was ranked as an organiser of the labour movement later the years of so called communism (in fact socialism). His wife moved to another settlement and his tomb became derelict. After many years his grave was tidied by the Young Guard in 1975 and in 1999 by the Hungarian Frontier Guard. Historians use both the names ʻNarancsik’ and ʻMarancsik’. It is proven that the right form of the family name was Marancsik that was not very rare in the Felső-Bácska region. His act and death have not become part of the national memory. Officially a forgotten hero – even his name is not important for the nation.
*
Márkus Beáta
„… hogy a magyarság testéből az idegen elemeket eltávolítsuk…” A német származású lakosság Szovjetunióba deportálása a délkelet-magyarországi lokális források tükrében 1944/1945
1944 és 1945 fordulóján a Magyarországot megszálló Vörös Hadsereg az azóta ismertté vált 7161-es számú szovjet határozat értelmében civilek – nők és férfiak – tízezreit deportálta több éves kényszermunkára ún. GUPVI lágerekbe a Szovjetunió területére. A téma kutatása először az 1990-es években vált lehetővé, a magyar és nemzetközi vizsgálódásoknak, majd a kormány által 2015-ben elrendelt emlékévnek hála a magyar társadalom széles rétegei számára vált ismertté a „malenkij robot” története. Mindezek ellenére az elhurcolás lokális történései máig alig ismertek a vidéki Magyarországon. Feltáratlan, és sokak számára nem is kívánatos annak feltárása, hogy a német kisebbség elszállítása egyes régiókban a helyi magyar hatóságok számára lehetőséget nyújtott évtizedek óta rendezetlen etnikai és politikai kérdések rendezésére. Míg „szovjet bosszúról” gyakran szó esik, a végrehajtásban közreműködő helyi személyek szerepe máig homályban maradt. Előadásomban a Békés és Csanád vármegyei elhurcolásokat veszem nagyító alá helyi levéltári források és visszaemlékezések tükrében. Célom, hogy rámutassak, hogy egy olyan multietnikus régióban, ahol az ott élő német kisebbség asszimilációs foka településenként eltérő volt, a deportálás végrehajtásában számos etnikai, politikai és személyes motiváció jutott érvényre, amire a magyar történetírás mindeddig egyáltalán nem reflektált.
Beáta Márkus
“… to remove the foreign elements from the body of Hungary”. The deportation of civilians of German origin from Southeast Hungary (1944/1945) in local sources
At the end of 1944 and beginning of 1945, the Soviet Red Army occupied Hungary and according to the GKO decree No. 7161, they deported tens of thousands of civilians − women and men − to GUPVI camps in the Soviet Union for several years of forced labour. Research in this topic was only possible from the 1990s. Thanks to Hungarian and international research and the commemorative year announced by the Hungarian government in 2015, the history of the “Malenkij Robot” is now widely known in Hungarian society.
To the contrary, the local events of the deportation in rural Hungary are almost completely unknown. The investigation of some details is even undesirable, such as the fact that the removal of the German minority in some regions gave the Hungarian authorities an opportunity to settle and retaliate ethnic-political conflicts. One often hears about “Soviet vengeance” in Hungary, but the role of the local people who participated in the deportation has been forgotten until today.
The following study will more closely examine the deportation in Békés and Csanád counties using local archive sources and ego-documents. My aim is to present how the deportation was handled in a multiethnic region, where the level of assimilation of the German minority differed from one community to another. My research showed that numerous ethnic, political and individual motivations were brought to bear during the deportations − a fact that has so far remained unreflected in Hungarian historiography.
*
Frank Tibor
Ullein-Reviczky Antal és Magyarország német megszállása, 1944
A német hatalomátvétel után Ullein-Reviczky Antal stockholmi magyar követ nem ismerte el az új, Sztójay Döme volt berlini követ által vezetett magyar bábkormányt. Sztójay sem habozott sokáig: 1944. március 24-én táviratilag közölte a követtel, hogy „azonnali hatállyal elbocsájtotta”. A The New York Times már 1944. március 23-án beszámolt róla, hogy „Dr. Ullein-Reviczky az új kormányt quisling típusúnak tartja, amelyet Horthy Miklós admirális kívánsága ellenére erőltettek az országra és ezért törvénytelen. A követ közleményét az egész stockholmi magyar követség támogatja.” Március 25-én a The New York Times arról számolt be, hogy „Dr. Ullein-Reviczky […] csaknem az élén szerepelt annak a listának, amely az elmozdítandókat sorolta fel a Veesenmayer SS tábornok irányítása alatt most folyó tisztogatások során.”
A követ evakuálta a követségi épületet és a „szabad követséget” magánrezidenciáján rendezte be. Leváltása után Ambró Ferenc madridi, báró Bakach-Bessenyey György berni, Szabó György helsinki, Wodianer Andor lisszaboni, Újváry Dezső isztambuli és báró Apor Gábor vatikáni követtársával együtt magyar emigráns kormány alakítására készült.
Ullein-Reviczky Antal legfontosabb tette annak a francia nyelvű levélnek a megírása volt, amelyet Christian Günther svéd külügyminiszternek küldött 1944. április 8-án. „Hazám német megszállásának következményeként mintegy 800 000 zsidó vallású vagy származású magyar példátlan és embertelen üldözésnek van kitéve.” A levelet másolatban megkapta Sir Victor Mallet brit és Herschel V. Johnson amerikai követ Stockholmban.
Tibor Frank
Antal Ullein-Reviczky and the German Occupation of Hungary in 1944
Once Nazi-Germany occupied Hungary on March 19, 1944, Antal Ullein-Reviczky, Hungarian minister to Sweden was one of those Hungarian diplomats who did not recognize the new puppet regime set up by the Germans. As The New York Times reported on March 23, 1944, „Dr. Ullein-Reviczky considers the new Cabinet a quisling type imposed on the country against Admiral Nicholas Horthy’s wishes and hence illegal. The entire Stockholm Hungarian Legation backs the Minister’s statement.” Regent Horthy did not approve the German occupation of his country, he failed to oppose, however, the appointment of the Sztójay government. The New York Times reported that according to Paul Schmidt, the Reich Foreign Office spokesman Ullein-Reviczky “nearly topped the list of men slated for removal in the purge now carried out under the direction of S. S. Gen. Veesenmayer.”
Ullein-Reviczky maintained a „free legation” in Stockholm and cooperated with fellow former legitimate ministers of Hungary across Europe such as Ferenc Ambró, Madrid; Baron György Bakach-Bessenyey, Bern; György Szabó, Helsinki; Baron Andor Wodianer, Lisbon; Dezső Újváry, Istanbul and Baron Gábor Apor, Hungary’s envoy to the Holy See who hoped to act as a Hungarian government in exile.
In 1944 Antal Ullein-Reviczky made several attempts to draw the attention of the Swedish government to the plight of the Hungarian Jewry. On April 8, 1944 the deposed Hungarian Minister sent a letter to Swedish Foreign Minister Christian Günther urging him to help save the largest remaining Jewish community in Europe. Copies of the letter were promptly forwarded to Sir Victor Mallet, British Minister and Herschel V. Johnson, US minister to Sweden.
*
Bene Krisztián
Az újjászervezett francia haderő etnikai összetétele és részvétele az anyaország felszabadításában
A francia hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett 1940-ben, háborús részvétele azonban ezt követően is folytatódott a Charles de Gaulle által létrehozott Szabad Francia Erők tevékenységének köszönhetően, majd magasabb szintre lépett az észak-afrikai francia gyarmatok szövetségesekhez való csatlakozása után 1942 végén. A hasonló hátterű, de nagyon eltérő meggyőződésű két francia seregtest összeolvasztása nehéz feladat volt, de sikerült egy olyan haderőt létrehozni 1943 folyamán, amely tevékenyen tudott közreműködni Európa felszabadításában. A francia alakulatok kivették a részüket Olaszország és Franciaország felszabadításából, majd Németország megszállásából, ugyanakkor az ezeknek az egységeknek a kötelékében harcoló katonák jelentős része nem francia állampolgár volt. Mivel létrehozásuk során a gyarmati haderőre támaszkodtak, így az alakulatok elsősorban bennszülött katonákból álltak, akiket nagy számban egészítettek ki más európai és Európán kívüli nemzetek állampolgárai is. A francia hadvezetés már az anyaország felszabadítása során megkezdte ezeknek az egységeknek a „kifehérítését” (blanchiment), hogy csökkentse ennek a szerepvállalásnak a jelentőségét.
Krisztián Bene
The Ethnic Composition and the Participation of the Reorganized French Army in the Liberation of the Motherland
The French army suffered a devastating defeat in 1940, but its involvement in the war continued after that, thanks to the activities of the Free French Forces established by Charles de Gaulle. This participation rose to a higher level in late 1942 after the accession of the French colonies of North Africa to the Allies. The merging of two French armies with similar backgrounds but quite different convictions was a difficult task, but it succeeded in creating a force during 1943 that could play an active role in the liberation of Europe. The French formations took their share from the liberation of Italy and France and then from the occupation of Germany, however, a significant proportion of the soldiers fighting in the units of these units were not French nationals. Because they were based on colonial forces, these formations consisted primarily of indigenous soldiers, supplemented in significant numbers by citizens of other European and non-European nations. Already during the liberation of the motherland, the French military leadership began the “whitening” (blanchiment) of these units to reduce the importance of this involvement.
*
Pritz Pál
Vajon tényleg helytartó volt-e Dr. Veesenmayer Ödön 1944-ben Magyarországon? – Kutatásmódszertani töprengések
Bár − hagyományos felfogás szerint – Edmund Veesenmayer a német megszállás után teljhatalmi megbízottként végezte Magyarországon a munkáját, mégsem készült magyar nyelvű monográfia mind ez ideig EV-ről. Magam közel két esztendeig gyűjtöttem e téma forrásanyagát, s a felgyülemlett forrásanyag nyomán számos kétely merült fel bennem.
Pál Pritz
Was Dr. Edmund Veesenmayer really a governor in Hungary in 1944? Research methodological reflections
Although, according to the traditional view, Edmund Veesenmayer worked as an omnipotent agent in Hungary after the German occupation, no monograph on his activity has been written in Hungarian. I have been collecting the source material on this topic for almost two years, and thanks to the accumulated source material many doubts have arisen in me.
*
Fóris Ákos
A megszállás utolsó éve: a magyar csapatok lakossággal szembeni erőszak alkalmazása szovjet területeken 1944-ben
1944-re alapvetően átalakult a megszálló tevékenységet ellátó magyar csapatok helyzete a megszállt szovjet területeken. A szovjet előrenyomulás következtében a magyar csapatok tevékenysége visszaszorult Nyugat-Ukrajnába és Breszt térségébe. A korábban polgári közigazgatás alá vont területeken nem csupán a szovjet partizánmozgalom, hanem az Ukrán Felkelő Hadsereg is megszerveződött. Előadásomban azt vizsgálom, hogy a partizánellenes hadviselés, valamint a területbiztosítás keretében hogyan alakult át a magyar csapatok erőszak alkalmazása a lakossággal szemben. A meglévő adatok alapján összevetem a partizánharcok veszteségeit, valamint magyar, német, szovjet és ukrán források alapján megvizsgálom, hogy a magyar csapatok részéről a partizánellenes hadviselés eszközei, illetve a lakossággal szembeni megtorlás mértéke megváltozott-e a háború utolsó szakaszában.
Ákos Fóris
The last year of the occupation: the violence against the population by Hungarian troops in the occupied Soviet territories in 1944
By 1944, the situation of Hungarian troops in the occupied Soviet territories had fundamentally changed. As a result of the Soviet advance, the activities of the Hungarian troops were reduced to Western Ukraine and the Brest region. In areas previously under civilian administration, not only the Soviet partisan movement but also the Ukrainian Uprising Army was organized. In my presentation, I examine how the use of violence by Hungarian troops against the population has changed in the framework of anti-partisan warfare and territorial security. Based on the available data, I compare the losses of guerrilla wars and, based on Hungarian, German, Soviet and Ukrainian sources, examine whether the means of anti-guerrilla warfare and the extent of retaliation against the population changed during the last phase of the war.
*
Maarten Pereboom
The Last, Worst Year: The Netherlands, 1944-45
The increasing certainty of Nazi defeat in the last year of the war gave hope to the occupied countries of Europe, but also produced some of the most difficult conditions civilians had to endure. This paper weaves personal history through a broader analysis of the Dutch experience.
A háború utolsó éve: Hollandia 1944-45
A náci vereség fokozódó bizonyossága a háború utolsó évében reményt adott Európa megszállt országainak, ám előidézte a civilek számára elviselendő legnehezebb körülményeket is. Az előadás során a személyes történelem is megjelenik a holland tapasztalatok tágabb elemzésében.
*
András T. Lénárt
Spain in the Second World War: from Neutrality to Non-Belligerence and Back
General Francisco Franco established his dictatorship in Spain in 1939 after the Civil War fought against the democratic government. The same year, the Second World War broke out. Although Franco’s ideology and political views were close to Mussolini’s and Hitler’s (they had also helped him in the Civil War), but – due to the country’s disastrous conditions – he thought that it would be impossible to enter the War. He wanted his country to remain neutral, although openly sympathizing with the Axis powers. Soon Spain moved forward to the status of non-belligerent country: Franco backed Mussolini and Hitler on the level of propaganda and he also sent voluntary troops to help the Germans on the Eastern Front (the Blue Division). As it became clear that the Axis would not win the war, Spain returned to neutrality, even establishing unofficial contacts with the Allies. The aim of my paper is to highlight the main features of the Spanish attitude and diplomatic manoeuvres during the last two years of the war.
Lénárt T. András
Spanyolország a második világháborúban: a semlegességtől a nem hadviselő fél státuszig és vissza
Francisco Franco tábornok 1939-ben hozta létre a diktatúráját Spanyolországban, miután megnyerte a demokratikus kormány ellen kirobbantott polgárháborút. Ugyanebben az évben kitört a második világháború. Bár Franco ideológiája és politikai nézetei közel álltak Mussolini és Hitler rendszeréhez (utóbbiak támogatták is őt a polgárháborúban), az országa meggyengülten került ki a spanyol vérengzésből, így nem tartotta lehetségesnek, hogy belépjenek a világháborúba. Az ország semleges kívánt maradni, bár Franco egyértelmű szimpátiáját fejezte ki a tengelyhatalmakkal. Hamarosan Spanyolország elmozdult a nem hadviselő fél státusz irányába: a propaganda terén támogatta Olaszországot és Németországot, valamint önkéntesekből álló kontingenst (a Kék Hadosztályt) küldött a németek megsegítésére a keleti fronton. Amint egyre valószínűbbé vált, hogy a háborúból a tengelyhatalmak vesztesen kerülnek ki, Spanyolország ismét semleges álláspontra helyezkedett, nem hivatalosan a szövetségesekkel is felvette a kapcsolatot. Az előadásomban a háború utolsó két évére vonatkozóan a spanyol hozzáállás főbb elemeit és változásait kívánom ismertetni.
*
Gábor Egry
The End of an Era? How WWII erased Transylvanism
Transylvanism was a regionalist idea in politics, culture and social attitudes present within both Hungarian and Romanian society. Although never unified within a single, trans-ethnic political movement, the social habits and practices associated with the idea and formed during the dualist era was the underpinning of both Romanian and Hungarian regionalist political tendencies. For the existence of these ideologies that seriously questioned the concepts of the nation emanated from Budapest and Bucharest respectively, the existence of a common middle-class milieu with a set of shared practices that manifested the alterity of Hungarians and Romanians from outside the province in everyday settings. In this paper I will argue, that despite the failure of attempts to forge political cooperation, Transylvanism was crucial for the political balance within both states. However, the division of the province in 1940 and the subsequent mutual retributions aimed at the middle-class was a first step towards its undermining. Finally, the rapid social transformation in the first phase of Sovietization, the attempt to eliminate the very social group the social practices of which were essential in this regard meant the straw that broke the camel’s back. Even though the new regime promoted the socialist brotherhood of nations, its elite and intellectuals lacked the same strong roots within a common civic culture that made Transylvanism persistent during the interwar years.
Egry Gábor
Egy korszak vége? Hogyan törölte el a második világháború a transzilvánizmust?
A transzilvánizmus a politikában, a kultúrában és a társadalmi attitűdökben mind a magyar, mind a román társadalomban megjelenő regionalista gondolat volt. Bár soha nem egyesült egyetlen, transzetnikus politikai mozgalmon belül, az elképzeléshez kapcsolódó és a dualista korszakban kialakult társadalmi szokások és gyakorlatok mind a román, mind a magyar regionalista politikai tendenciák alapját képezték. A nemzetfogalmakat komolyan megkérdőjelező ideológiák alapját egy Budapesten és Bukarestben egyaránt létező középosztályi miliő alkotta közös gyakorlatokkal, amelyek rámutattak a régión kívüli magyaroktól és románoktól való eltérésekre a hétköznapi helyzetekben. Ebben a cikkben azt állítom, hogy a politikai együttműködés megteremtésére tett kísérletek sikertelensége ellenére a transzilvánizmus döntő fontosságú volt mindkét állam politikai egyensúlya szempontjából. A tartomány 1940-es megosztása és az azt követő, a középosztályra irányuló kölcsönös megtorlások azonban az első lépést jelentették annak aláásása felé. Végül az utolsó cseppet a pohárban a szovjetizáció első szakaszában zajló gyors társadalmi átalakulás, az éppen e tekintetben meghatározó társadalmi gyakorlatokat folytató társadalmi csoport felszámolására tett kísérlet jelentette. Bár az új rendszer támogatta a nemzetek szocialista testvériségét, elitjének és értelmiségének hiányoztak a hasonlóan erős közös polgári kultúrára épülő alapjai, amelyek a transzilvánizmus fennmaradását segítették a két háború közötti években.
*
Diti Ronen
Can you see the forest clearing?
Towards the end of 1944, after the Red Army victory in Stalingrad, the Germans were forced to evacuate the camps in Eastern empire regions, and mass transports of Jews were brought to Stutthof, destined for extermination. The greatest number of transports to arrive in Stutthof, mostly of women, came from Auschwitz. My mother, Edith Friedman, was among those 50,000 Jews. She arrived Stutthof on July 20, 1944. She was there at least until Nov. 23 when her beloved aunt, Elizabeth Just, died. I found all this information in the Stutthof archive, dating my mother’s arrival the death date of her beloved aunt. The plan to exterminate all the new arrivals failed due to the typhus epidemic. The crematorium could not keep up with disposing of the corpses. The prisoners who managed to endure the starvation, humiliation, cold, beatings and disease, were waiting for their death.At the end of November 44, my mother was crammed into one of the 20 unnamed sub-camps, to dig trenches against the Russian tanks. There, in the excessive work of the Hoch und Tiefbau sub-camp, in a forest near Elblag, she saw, for the first time after more than a year, a hope.
In my presentation I will talk about her story, present the archive’ documents, and read my poem “littlebird”, that tells all about this hope.
Látod az erdőirtást?
1944 vége felé, a Vörös Hadsereg sztálingrádi győzelme után a németek a keleti birodalmi régiók táborainak kiürítésére kényszerültek, és megsemmisítésre ítélt zsidók tömegeit szállították Stutthofba. A legnépesebb, főként nőkből álló transzportok Auschwitzból érkeztek. Édesanyám, Edith Friedman is az ideszállított 50 000 zsidó között volt. 1944. július 20-án érkezett Stutthofba. Legalább november 23-ig ott volt, amikor meghalt szeretett nagynénje, Elizabeth Just. Mindezeket az információkat Stutthof levéltárában találtam, ahol édesanyám érkezésének dátumaként nagynénje halálának időpontja szerepelt. A táborban kitört tífuszjárvány megakadályozta az új érkezők kiirtására vonatkozó tervek megvalósítását. A krematórium nem bírta a terhelést. A foglyok, akik elviselték az éhezést, a megaláztatást, a hideget, a verést és a betegségeket, halálukra vártak. 1944 novemberének végén anyámat bezsúfolták a 20 névtelen altábor egyikébe, hogy árkokat ássanak az orosz tankok ellen. Ott, a Hoch und Tief altáborban végzett erőltetett munka közepette, egy Elblag melletti erdőben több mint egy év után először csillant fel előtte a remény. Előadásomban az ő történetéről fogok beszélni, bemutatom a levéltári dokumentumokat, és felolvasom a „Kis madár” című versemet, amely mindent elmond erről a reményről.