The End of an Era? How WWII erased Transylvanism
Transylvanism was a regionalist idea in politics, culture and social attitudes present within both Hungarian and Romanian society. Although never unified within a single, trans-ethnic political movement, the social habits and practices associated with the idea and formed during the dualist era was the underpinning of both Romanian and Hungarian regionalist political tendencies. For the existence of these ideologies that seriously questioned the concepts of the nation emanated from Budapest and Bucharest respectively, the existence of a common middle-class milieu with a set of shared practices that manifested the alterity of Hungarians and Romanians from outside the province in everyday settings. In this paper I will argue, that despite the failure of attempts to forge political cooperation, Transylvanism was crucial for the political balance within both states. However, the division of the province in 1940 and the subsequent mutual retributions aimed at the middle-class was a first step towards its undermining. Finally, the rapid social transformation in the first phase of Sovietization, the attempt to eliminate the very social group the social practices of which were essential in this regard meant the straw that broke the camel’s back. Even though the new regime promoted the socialist brotherhood of nations, its elite and intellectuals lacked the same strong roots within a common civic culture that made Transylvanism persistent during the interwar years.
Egry Gábor
Egy korszak vége? Hogyan törölte el a második világháború a transzilvánizmust?
A transzilvánizmus a politikában, a kultúrában és a társadalmi attitűdökben mind a magyar, mind a román társadalomban megjelenő regionalista gondolat volt. Bár soha nem egyesült egyetlen, transzetnikus politikai mozgalmon belül, az elképzeléshez kapcsolódó és a dualista korszakban kialakult társadalmi szokások és gyakorlatok mind a román, mind a magyar regionalista politikai tendenciák alapját képezték. A nemzetfogalmakat komolyan megkérdőjelező ideológiák alapját egy Budapesten és Bukarestben egyaránt létező középosztályi miliő alkotta közös gyakorlatokkal, amelyek rámutattak a régión kívüli magyaroktól és románoktól való eltérésekre a hétköznapi helyzetekben. Ebben a cikkben azt állítom, hogy a politikai együttműködés megteremtésére tett kísérletek sikertelensége ellenére a transzilvánizmus döntő fontosságú volt mindkét állam politikai egyensúlya szempontjából. A tartomány 1940-es megosztása és az azt követő, a középosztályra irányuló kölcsönös megtorlások azonban az első lépést jelentették annak aláásása felé. Végül az utolsó cseppet a pohárban a szovjetizáció első szakaszában zajló gyors társadalmi átalakulás, az éppen e tekintetben meghatározó társadalmi gyakorlatokat folytató társadalmi csoport felszámolására tett kísérlet jelentette. Bár az új rendszer támogatta a nemzetek szocialista testvériségét, elitjének és értelmiségének hiányoztak a hasonlóan erős közös polgári kultúrára épülő alapjai, amelyek a transzilvánizmus fennmaradását segítették a két háború közötti években.