Előadások
„Nem szólhat senki önmagáról anélkül, hogy szólna az általa művelt mesterségről (és szakmai mesteréről, pályatársáról)” – írta 2007-ben Ormos Mária (Remények és csalódások címmel megjelent) életrajzi könyvében.
Erre tett kísérletet ez a megemlékező nap és felkért szereplői.
Ha végigtekintjük a válogatásunkat, generációs beosztás szerint a 16-ból 10 tudós születési éve esik a 30-as évekre. Voltak köztük reformtörténészek, új témakörökkel és kutatási irányokkal (pl.: Lackó Miklós, R. L. Braham)
Voltak „egyetemes” – bár itthon élő, hazai – tudósok, akik a nemzetközi porondon is megállták a helyüket, nemzetközi karrierben is gondolkozhattak volna. Voltak olyanok, akiknél (nyelvtudásuk birtokában, 6 nyelv ismeretével) ez meg is valósult (pl.: Ránki György, R. L. Braham)
Voltak, akik külföldön éltek és publikáltak, „hídépítők” voltak Magyarország felé (pl.: Gosztonyi Péter, Várdy Béla, R. L. Braham)
Voltak magányos óriások, de olyan is akadt köztük, akinek neve „tandemben” is összekapcsolódott (pl.: Berend-Ránki)
Voltak akik oktattak/oktathattak és tanítványok sora kíséri tudományos pályájukat (a róluk megemlékezők egy része is ide tartozik), és voltak, akik nem tanítottak/nem taníthattak életük során.
Szintetizáló (társadalom)tudósokról beszéltünk, valamennyiüket a roppant kitartás és szorgalom jellemezte, voltak, akik tényleg az utolsó percig alkottak (pl.: a 96 éves R. L. Braham). Jellemzi őket a támogató-segítő-pártfogó magatartás, ugyanakkor általában elmondható róluk, hogy egyszerűek, szerények és közvetlenek voltak.
Az, hogy ki honnan indult (volt köztük túlélő, deportált) és milyen nehézséggel kellett megküzdenie a szakmai útján, s azután hová érkezett meg – ez az ív még a rövid, 20 perces időkorlát ellenére is mindenkinél kirajzolódott.
Korhoz kötött nyelvezetet használtak írásaikban, de többségük, akik bár marxista-leninista elméleti alapozást kaptak, túl tudtak lépni ezen (pl.: Diószegi István) és ma is élvezetesen olvasható műveket hagytak maguk után.
Stark Tamás nyitó mondatával zárható ez a nap: a történész nem hal meg, munkái (és tanítványai) továbbélnek (továbbdolgoznak)!
A II. világháború története albizottság titkár
B. Kádár Zsuzsanna